Kulissza

Redone project – Villáminterjú

1. Miért épp ezt a design-vonalat, design-területet választottátok, mint alkotási technika? Hogy alakult ez az életetekben?

Kata: Mondhatjuk, hogy véletlenül alakult így, egy hirtelen ötletből született a márkánk. Amikor megismerkedtünk, minden nagyon gyorsan történt, minden olyan magától értetődőnek tűnt. Így volt ez a gyors összeköltözéssel is. Ez pedig elhozta a vágyat, hogy az akkori lehetőségeinkhez képest egy szép és élhető közös otthont alakítsunk ki. Pascal ezermester, így egy csomó mindent elkészítettünk magunknak. És ebben az alkotói lázban merült fel a gondolat, hogy milyen jó lenne, ha a munkánk is ilyen kreatív lenne.

A lakberendezés nekem régi szerelmem volt, már gyerekkoromban is sokszor alaprajzokat rajzolgattam, a szobámat is folyton átrendeztem. Aztán ez az élethelyzet, meg biztos a bimbózó szerelem is adott annyi bátorságot, hogy beleugrottunk az új kihívásba. Pascal nem sokkal ezután ott is hagyta a menedzseri pozícióját és a multi világot, hogy kézzelfogható tárgyakat alkothasson.

Pascal: Mindketten imádjuk a fa és a fém hatását, az indusztriális és skandináv irányvonalakat. Az otthonunkban is igyekeztünk a természetes anyagok használatára, és értelemszerű, hogy a termékeink során is ezeket használjuk. Nagyon más a fával és a fémmel dolgozni, de mindkettőt imádom. Ráadásul ez a két anyag egymással nagyon jól párosítható, izgalmas összhatást nyújtanak.


2. Mit jelent nektek a márkátok, a termékeitek?

Pascal: Nagyon büszke vagyok arra, ahova az elmúlt három év alatt eljutottunk. A bérlakásunk nappalijában és konyhájában kezdtük, ma pedig már egy egész nagy, igazi műhelyünk van. Számomra ez életem nagy álma volt, hogy saját vállalkozásom legyen, és a két kezemmel hozhassak létre jelentőséggel bírót, ami aztán örömet szerez másoknak. Izgalmas az út, amikor megszületik valami a fejünkben, majd alakul, megvalósul és a végén fantáziánk gyümölcse büszkeséggel és elégedettséggel tölthet el. Az pedig, hogy mindezt életem szerelmével közösen hozzuk létre és éljük át, tényleg hab a tortán.


3. Inspirálódni sokféleképp lehet, nektek hogy megy ez a leghatékonyabban és hol?

Pascal: az internet virágkorában, nyilván mi is sok inspirációt nyerünk a világhálóról. Sok alkotót követünk, folyamatosan nézelődünk, keressük az új ötleteket, új megoldásokat. Persze nem az a cél, hogy mások munkáját lemásolva alkossunk, szeretjük a saját ötleteinket megvalósítani.

De sokszor az is előfordul, hogy egy anyag ihlet meg, például egy érdekes formájú vagy mintázatú faanyag, vagy egy izgalmas bontott gerenda, meg ilyesmik.

Kata: Az utóbbi időben egyre kevesebb időnk maradt csak úgy, a magunk örömére alkotni, és egyre több egyéni megkeresés, megrendelés alapján dolgozunk. Ilyenkor inspirációt a megrendelőtől nyerünk, próbáljuk megismerni, kitalálni, hogy milyen, mi illik hozzá, hogy ha pl bútort szeretne, akkor az hogy működne az ő környezetében, és természetesen mi lenne a praktikus. Ezek a közös ötletelések is sokszor új ajtókat nyitnak és új irányokba visznek.


4. Ha váltanotok kellene szakmát, mire váltanátok és miért?

Pascal: Ha választhatnék másikat, akkor sem tudnék ennél jobbat elképzelni. Rengeteg területen és országban dolgoztam már életemben, de mindig is ilyen munkát szerettem volna. Tökéletesen boldoggá tesz. Persze terveink és álmaink vannak, de ez nem új irány, inkább a mostani fejlesztése.

Kata: Én is rengeteg területen kipróbáltam már magam, mindig is kerestem valamit. Most én is úgy érzem, hogy megérkeztem. Nemrég vizsgáztam le lakberendezésből is. Az a hosszú távú cél, hogy a lakberendezésben és bútortervezésben tovább fejlődhessek és a márkánkkal valami olyat hozzunk a hazai piacra, ami emberközeli, fenntartható, megfizethető és nagyon menő J Bár hozzáteszem, hogy a grafikus vonal még nagyon izgat. Valahogy azt érzem, hogy egyszer minden össze fog érni ebből a három területből. Elképzelhető, hogy teljes körű tervezést tudunk majd nyújtani olyan megbízóknak, akik a belső tér, az arculat és a bútorok megtervezésével is megbíznak. Azt hiszem talán ez az egyik fő célunk és álmunk.


5. Mi foglalkoztat titeket most leginkább, mint alkotókat?

Pascal: Mint alkotót engem leginkább a japán asztalos technikák foglalkoztatnak. Igyekszem sokat tanulni, mert nagyon szeretnék olyan különleges bútorokat készíteni, amihez egyáltalán nincs szükség csavarra. A japánok ennek a technikának a mesterei, úgyhogy abban a kevés szabad időmben sokat kutatok és kísérletezek.

Kata: Engem pedig az foglalkoztat sokat, hogy hogyan tudjuk minimalizálni a munka során keletkezett hulladékot, hogyan tudnánk minél több mindent újrahasznosítani, és a lehető legkisebb ökológiai lábnyomot hagyni. Most is igyekszünk nagyon, és sokszor a munkánk során is bontott faanyagot használunk (ha egy adott bútor vagy tárgy ezt megengedi). A végképp használhatatlan fát pedig tűzifaként elajándékozzuk a környékbelieknek, akik el tudják fűteni. Ez is valami, de biztos vagyok benne, hogy ennél tehetnénk még többet is. 


6. Kedvenc színetek? Kedvenc formátok?

Pascal: Imádom azoknak az anyagoknak a természetes színeit, amikkel dolgozunk. A nyers fémet ugyanúgy, mint a különböző típusú fák színét és mintázatát. A munkám egyik legszebb része, amikor a finomra csiszolt fát, természetes olajjal lekezelem, és látom, ahogy a fa szinte életre kel, felélénkül a színe. És ezen felül persze a fekete örök klasszikus.

Mindketten bírjuk a letisztult, geometrikus formákat, azon belül is inkább a szögleteseket. Az általunk készített bútorok is ezt a formavilágot hozzák. Egyszerű, rendezett, mégis izgalmas.

Kata: Mindketten viszonylag monokróm típusok vagyunk, szóval jobban szeretjük egy tárgyon belül az egy-két színt, a nagy színkavalkád helyett. A tárgyaink is ezért a fa és a fekete színeit viselik olykor egy kis fehérrel vagy szürkével kiegészülve. A lakberendezésben is ezek a kedvenc színeink: fekete-fehér-szürke és a natúr árnyalatok. Én mondjuk öltözködésben is ebben a tartományban maradok.

7. Legfontosabb példaképetek, meghatározó szakmai támpontotok?

Pascal: Először is, a csajom. Imádom az elkötelezettségét és munkamorálját. Ha kell, fáradhatatlanul dolgozik valamin egész addig, amíg nem pont olyan, mint amilyennek elképzelte.

Kata: Pascal pont ilyen. Precíz, mint egy igazi német (merthogy egyébként német származású).

Pascal: Másodszor pedig, rengeteg a kiváló szakembert világszerte, akik közül kettőt kiemelnék, akiktől sokat tanultam. Johanthan Katz-Moses (a Katz-Moses Woodworking-től) és Chris Salomone (a 4 Eyes Furniture-től) nagyon sokat adott. Sajnos csak az interneten keresztül, de a csatornáikon rengeteg izgalmas részletet tesznek közzé, őket folyamatosan követem (sok más mellett).

Kata: Szakmai példaképem nincs, inkább inspiráló történetek lebegnek a szemem előtt, olyan alkotókéi, akik létrehoztak valamit, és látom az útjukat. Több ilyen hazai tervezővel vagy vállalkozóval vagyok kapcsolatban, mindenki teljesen más területen mozog, de látni az ő útjukat, sikerüket, az álmuk megvalósulását, nekem is mindig nagy bátorságot ad, ha netán elbizonytalanodom, vagy megijedek a kihívásoktól.

8. Könyv, amit épp olvastok?

Pascal: Ritkán van könyv a kezemben, de nagyon szeretnék a japán asztalosmunkáról olvasni szakkönyveket. Egyébként sem rajongok a regényekért sokkal inkább érdeleknek a világ dolgai, úgyhogy a külföldi sajtóorgánumokat olvasom rendszeresen.

Kata: tekintve a nemrégiben lezajlott lakberendezési vizsgámat, én sem olvastam sokat az utóbbi időben (kivéve a szakkönyveket), de most kölcsönkaptam a barátnőmtől egy fiatal magyar író, Fiala Borcsa könyvét a Drillt. Épp most kezdtem bele.  Amúgy a pszichológiai témák érdekelnek a legjobban, de mostanában úgy érzem, hogy azt kicsit sok lenne már a nap végén befogadni, kell egy kis lazítás az agyamnak.

Related Posts